Célegyenesbe fordult az idei Forma1-es szezon, és jelenleg, négy futammal a vége előtt még teljesen nyitott a verseny. Így kezdődik a legtöbb írás, ami a témát hivatott boncolgatni. Jelenleg még nem hogy a világbajnoki sorrend nem dőlt el, az sem biztos, hogy minden futam, - ami a hivatalos versenynaptárban szerepel – meg lesz tartva. Ismét egy jó szezon, mert minden jel arra utal, hogy csak az utolsó futamon, Abu Dhabiban tudjuk meg, ki lesz idén a legjobb, kinek a fejére kerül fel a képletes korona. Erre vártunk, ilyen szezont kívánt minden elkötelezett Forma1 fan.
Most azonban mindenki, aki olvassa írásomat, tegye a szívére a kezét, és gondolja végig az eddigi 15 futamot. Kezdjük az elején. A Bahreini Nagydíjat követően milyen véleményed volt a Formula1-ről? Ha nem akarsz magadnak hazudni, akkor 10 olvasóból legalább öten, azt kell, hogy mondjátok, akkor azt hittem, hogy unalmas lesz. Ehhez nagyban hozzá járult a média, az a média, akinek a tájékoztatáson kívül talán az is feladata lenne, hogy támogassa a sportot. Március 15.-én, szinte minden híradás arról szólt, hogy a Forma1 kimerült, unalmas, a szabálymódosítások, (tankolás eltörlése, gumiszabály stb) nem hozták a hozzájuk fűzött reményeket. Ezt sulykolták a rajongókba, és a rajongók ezt kezdték elhinni. A közösségi oldalak üzenő falain egyre többen szidták a cirkuszt, és egymást túllicitálva győzködték a többieket arról, hogy ki unatkozott jobban. Mindezt egy futam után. Ezek a szurkolók mire vártak, milyen elvárásaik vannak a Formula1-től? Tegyük hozzá, hogy most is ők a leghangosabbak, csak most azt írogatják az üzenő falakra, hogy ugye én már ezt tavasszal megjósoltam. Hiszen ki emlékszik már arra, hogy akkor mit irkált. Az Ausztrál Nagydíj rácáfolt a türelmetlen kétkedőkre, hiszen egy izgalmas, előzésekben gazdag, olyan igazi versenyt láthattunk. Igen ám, de esett az eső. És ez pontosan elég indok volt arra, hogy a huhogók, a pár nappal azelőtti bejegyzéseiket alátámasszák, hogy csak az esőnek köszönhető, az, hogy jó versenyt láthattunk. Na igen, végül is az ilyen okoskodást figyelembe véve, nem is kellett volna a pályára küldeni a pilótákat, hiszen izgalmas lett volna több kamera állásból is nézni, az eső áztatta üres melbournei pályát. A média jelentős része pedig tovább sulykolta, hogy nem tévedtél az előző futam kapcsán, tényleg unalmas, csak hát most az eső segített. Ezután azért egyre másra láthattunk izgalmas versenyeket, így lassan elkoptak az ilyen olvasottság növelő kritikák, keresni kellett másikat.
Ekkor vették elő Michael Schumachert, aki 3 év kihagyás után a média által feltüzelt, nagy várakozások mellett tért vissza a mezőnybe. A Schumi fanok jelentős része, esélyt sem adva a németnek a beilleszkedésre, már az első futamon dobogós helyezést várt a némettől, és miután ez még Ausztráliában sem adatott meg – sőt ebben az évben még egyáltalán nem – rögtön el kezdték kongatni a vészharangot. Sokan jól értesültségükre hivatkozva már májusban tudni vélték, hogy a hétszeres világbajnok nem is fejezi be az idei szezont. A legenda valóban nem a tőle megszokott eredményeket hozza, de azt hiszem, ez szinte természetes, nem csak a három év kihagyás miatt, hanem annak okán is, hogy egy egészen más környezetbe került vissza, ami miatt idő kell ahhoz, hogy ráhangolódjon a versenyzésre. Ezt úgy tűnik sem a szurkolók, sem a sajtó, sem pedig volt versenyzőtársai nem szavazták meg neki. Egyre többen húzták rá a vizes lepedőt, és nem csak a média, a szurkolók jelentős része is, ami szintén különböző üzenő falakon volt olvasható. A németnek sem célja, saját mítoszának lerontása – bár amit eddig elért, az senki sem veheti már el tőle, és a közeljövőben nem is nagyon fogják űberelni – de azt azért el kellene neki hinni, hogy még mindig tudja, mit akar. És ebben Ross Brawn is partnere, akinek szintén nem úri passziója a Formula1. Mindketten tudják, hogy a jövő év sok mindenre választ ad majd, de addig is céltudatosan dolgoznak, és ha nem is sikerül, a munkájukon biztosan nem fog múlni.
Schumachert ugyan folyamatosan felszínen tartja a média, de ez már kevés az olvasottság növelésére, így most az idén bemutatkozó újonc csapatok ellen fordultak. Ezek az istállók akkor érkeztek, amikor a száguldó cirkusz nagy bajban volt. Amikor a vezetés szabályváltoztatásai, akár a széria szétszakadásához is vezethetett volna. Ők szerettek volna bekerülni a királykategóriába, - természetesen nem öncélúan – a Forma-1 vezetőinek pedig szükségük volt rájuk, mondhatjuk úgy, egyféle ellensúlyként, hogy ne ürüljön ki a rajtrács.
.jpg)
Az első évben nem igazán lehetett bármit is elvárni tőlük. Mindenki nagyon jól tudta, hogy nem a dobogóért, még csak nem is a közép mezőnyben fognak harcolni, a pontokért. Ahhoz, hogy tisztában legyenek a mezőnyben elfoglalt helyükkel, a többiekhez képest való lemaradásukkal, az kellett, hogy megfussák az első köröket. A lemaradás – mint az várható volt – jelentős, körönként több másodperc. De mit is vártunk, amikor egy olyan mezőnyben próbálnak helyt állni, ahol van olyan csapat, aki már 60 éve építi, fejleszti versenyautóit. Az újoncok ezzel tisztában voltak, az első körök, majd futamok alapot szolgáltattak arra, hogy innen kell fejlődni. Aki csak egy kicsit is ismeri a Forma1 történelmét, az tudja, hogy a fejlődés egy lassú, sok munkát, és kitartást igénylő folyamat. Nagyon ritka a robbanásszerű javulás. Év közben pedig tesztek nélkül nagyon nehéz a fejlesztés, hiszen próba nélkül egy-egy új elem bevetése versenyeken, különösen nagy kockázatot jelent. De a fejlődés, még ha nem is látványosan, ezeknél a kis csapatoknál is elindult. Ha csak tized másodpercekben is mérhető, de van változás. A kezdeti – valljuk be sokszor amatőr szintű - csetlés botlások elmaradtak, és az is hallható, hogy mind a három csapat a jövőt építi, különféle együttműködések során. Teszik ezt annak ellenére, hogy a szurkolók jelentős része nem hogy nem szereti, egyenesen a pokolba kívánja őket, ha a kedvencüknek fél mozdulattal arrébb kell forgatni a kormányt, miközben lekörözi valamelyik pilótájukat. Építik a jövőt annak ellenére, hogy a nyár végén, maga Bernie Ecclestone is úgy nyilatkozott, két kis csapatot mindenképpen szeretne a Formula1 szérián kívül tudni. Tette ezt úgy, hogy nemrég még neki is legalább akkora szüksége volt rájuk, mint az újoncoknak a száguldó cirkuszra. Tette ezt úgy, hogy közben élvezhette a szurkolók, és a nagy csapatok támogatását. Pedig úgy vélem, a Formula1 az a sport, ahol, türelem és kitartás meghozhatja gyümölcsét. Ha ez még sem lenne így, akkor ezek a csapatok is előbb-utóbb belátják, hogy nincs értelme folytatni, és maguktól kiszállnak.
De mi, szurkolók, a türelmünkkel adjuk meg nekik az esélyt, és ne folytassunk ellenük lélektani hadviselést, mint azt tették sokan az egész F1 szériával szemben, még az év elején.
Szerző: F1 Brazen
