A Ferrari „fölszurkoló” kéretlenül ugyan, de kiáll a Ferrariért, és majd jól megmondja.
Egy ( állítólag) debreceni lapban jelent meg, egy egetverő baromság, ami akár áprilisi tréfának is beillene. A „hír” pedig úgy szól, hogy: „ a brazil Fernando Massa a Ferrari új autójával. A millanellói gyár az új modellt az olasz egység évfordulójának szentelte."
A hír háttereként a brazil Felipe Massa egy Ferrari F150-es autó kerekén ül. (kép)
Erről talán nem írnék semmit, miután jót mosolyogtam, de elolvasva a hozzászólásokat, ismét megütötte a szememet, a Ferrari „megmondó emberének” kommentje, a maranellói csapat önjelölt hazai vezérszurkolójának kijelentése, miszerint ő majd ír ennek az újságnak egy pár sort.
Kérdezem én, akkor mi van, ha ír egy pár sort? Mire gondol ez a fickó, mi lesz az újság reakciója? Ha egy csepp eszük van, akkor először is megkérdezik, hogy egy olyan ember, akinek a magyar helyesírással is gondjai vannak, miért akarja nekik osztani az észt? Mert, hogy abban azért biztos vagyok, ismerve a nekem írt leveleit, nem szépirodalmi művel lepi meg az újságot.
Meg egyáltalán, ki ő, hogy közvetlenül az újsághoz forduljon, eme egyébként részemről is rendkívül otrombának tartott hiba miatt. Még csak nem is a lap előfizetője, vagy vásárlója, hiszen csak az interneten keresztül értesült ő is a dologról.
A válasz pofonegyszerű. Már jó ideje, a honlapján keresztül, és a közösségi oldalakon is próbálja annak látszatát kelteni, hogy a legendás alakulat, a Ferrari hivatalos magyarországi képviselője lenne, már ami az istállóval kapcsolatos híreket illeti. Ha valaki egy kicsit jobban utána néz, és elfogulatlanul értékeli a dolgot, az maga is láthatja, hogy ez így van. Már a névadás, az oldal címe, és a közösségi oldalon történt regisztráció is ezt sejteti, hogy valami ilyesmi lenne a célja. Az alcím, pedig, hogy "mindig napra kész", egyenesen a képünkbe ordítja, ….ezek lehet, hogy közvetlenül Stefano Domenicalitól, vagy akár Luca di Montezemolótól, naponta, telefonon kapják értesüléseiket.
A helyzet azonban egészen más. Csak meg kell nézni pár oldalt a honlapon, és rögtön látszik, hogy egyetlen vitéz másolgat cikkeket, és azzal, hogy manapság már a forrásokat sem jelöli, mások állhatatos munkáját nézi semmibe.
Lelki szemeim előtt már látom is a hozzászólást, hogy azok a cikkek bizony saját fordítások. Na persze, a rengeteg cikk között talán akad egy kettő, és ez már elég indok arra, hogy a többi cikket is annak tekintsék. Néha még olyan is történik, hogy egy már mások által megírt cikket némiképpen átírnak saját szavaikkal, és úgy teszik ki, mint ha ez önálló szellemi termék lenne. Ugye mennyire szánalmas?
Azt hiszem, ha ezek a dolgok az olasz istálló vezetésének a fülébe jutnának, töröltetnék az oldal nevéből a Ferrari szót, vagy legalább is nyilatkozatban határolódnának el az ilyen, a Ferrari neve mögé bújva, népszerűséget kereső, szellemi értéket soha elő nem állító csoportosulástól.
Még egy rövid megjegyzést nem tudok kihagyni, mégpedig a világon általánosan elfogadott szabad véleménynyilvánítás kapcsán. Próbáljon meg bárki, az említett oldalon, vagy a megmondó ember által üzemeltetett közösségi oldalak klubjaiban olyan véleményt megfogalmazni, ami nem felel meg a „vezérszurkoló” elképzeléseinek, vagy jelentősen eltér a véleményétől, először csak törlik a kommentet, majd ha hasonló véleményt ír, el is tiltják a hozzászólás lehetőségétől. És természetesen nem a trágár kifejezéseket tartalmazó véleményekről van csupán szó.
És ezek után ez a „megmondó ember” akar levelet írni, egy másik, - nem mellesleg más tekintetben ugyan - hasonló színvonalon működő médiának látszó valaminek, hogy figyelmeztesse őket a hibára. Azt hiszem erre csak egy szó illik, mégpedig az, hogy nevetséges.
Már megint a Ferrari!
Nem tehetek róla, de ismét a legendás csapatról vagyok kénytelen néhány gondolatomat ide lapátolni, pedig nem célom, hogy csak róluk írjak, ráadásul nem túl kedvező megvilágításba helyezve a maranellói gárdát. Fontos azonban leírnom, hogy maximálisan tiszteletbe tartom a Ferrari Fanok csapatukért való rajongását, és teljes mértékben elismerem az istállót, az eredményeit illetően, mely eredmények az első helyre emelték a kezdetektől a király kategóriában szereplő alakulatot.
Manapság a Formula1-ben tapasztalható erőpolitizálás kezd kissé olyanná válni, mint amilyen a nagypolitika. Az erősebb megpróbálja hatalmi befolyása alá gyűrni a gyengébbet, talán még azzal sem törődve, hogy ez az egyenlőtlen „birkózás” hosszabb távon a saját érdekeivel is ellentétes. És jelenleg úgy tűnik, már nem csak a gyengébbet, hanem mindent, aminek köze van az F1-hez. Mit értek pontosan ezen? Erről szól ez a rövid írás.
Nem kezdeném a legelején, mert akkor könyvet kellene írnom, annyi minden lenne. Csak addig megyek vissza, amikor a még Max Mosley által vezetett FIA néhány jelentős szabályváltoztatás bevezetésével együtt megpróbálta a költségplafon bevezetését is (egyesek költség sapkaként nevezik), ami rendkívül megosztotta a Formula1 társadalmát. A nagy port kavart ügy végül annyiban maradt, illetve született néhány kompromisszumos megoldás a költségek folyamatos csökkentésére. Akkor azonban felmerült egy ellenszéria gondolata is, aminek leghangosabb szószólója a Ferrari volt.
A napokban a volt FIA elnök, Max Mosley elmondta, hogy a Ferrari volt az egyedüli csapat, aki lojális maradt vele a szex botrányként elhíresült ügyében, (ezt Mosley egyszerűen az újsággal kapcsolatos botránynak titulálta), ezért hálából nem akarta tovább erőltetni a maranellóiak által leghangosabban ellenzett, egyébként sok realitást nem is nagyon tartalmazó rendkívüli takarékossági szabályt. Az elképzelésnek azonban annyi hozadéka lett, hogy az elhúzott mézesmadzag hatására, csatlakozott a cirkuszhoz négy újonc csapat, amiből három valóban fel is állt a rajtrácsra a 2010-es szezonkezdetkor.
A három újonc szereplése az első szezonjuk alatt az eredmények tekintetében semmiképpen sem nevezhető sikeresnek, de azt gondolom, egy ilyen erős mezőnyben, és ilyen gazdasági környezetben már az is nagy eredmény, hogy túlélték az évet, és minden jel arra utal, hogy a jövőt építik. A Ferrari olykor eszelős tekintetű vezetője, Montezemolo úr, elterelve a figyelmet saját csapatának problémáiról, igen gyakran köszörülte éles nyelvét a kiscsapatokon, hű „szolgája”, Domenicali úr segítségével. Tehette, hiszen a csapatát már helyette felépítették az elmúlt 60 év alatt, és ahogy azt Max Mosley is megfogalmazta, neki soha sem kellett a nulláról kezdve, egy istállót mind pénzügyileg, mind egyéb vonatkozásban megszerveznie. Ez a pökhendiség azt hiszem a tiszta sportnak nem sajátja.
Azután itt van az a bizonyos lerágott csont, a csapatutasítás kérdése, ami rengeteg embert – szurkolót és szakembert egyaránt – felháborított, és amiért a végkifejlettet figyelembe véve, végül az egykor (és most is) ferraris Jean Todt vezette FIA, még meg is „dicsérte” a csapatot, és dicséretének a szabály eltörlésével is nyomatékot adott.
Erről már kifejtettem véleményemet, itt olvashatjátok:
Mellesleg a maranellói gárda minden olyan istállót, aki nem híve a közvetlen csapatutasításnak, képmutatással vádol, és ezt sulykolják a szurkolóikba is. Ezek szerint ők végképp nem hisznek a tiszta verseny által megszerezhető győzelemben???
De ha már a képmutatásnál tartunk, ugorjunk egy kicsit előre, és nézzük meg mit is mondott Domenicali, saját szerepét illetően. Némi önsajnálat után nagy nyilvánosság előtt elárulta, hogy fontolóra vette az Abu Dhabi Nagydíj után a lemondását a csapatfőnöki posztról. Mi ez, ha nem képmutatás, főleg annak tükrében, hogy pár mondattal később azzal magyarázta, hogy még sem tette, mert rá jött arra, hogy ő erre a feladatra a legalkalmasabb. Azt gondolom ezt a kijelentést, még az elvakult Ferrari fanok is megmosolyogják. De akkor mire is volt jó, ez a nagy nyilvánosságot kapott színjáték? Minden bizonnyal arra, hogy a szurkolók és főleg a részvényesek is elfogadják továbbra is, ennek a jóllakott napközis ábrázatú fiatalembernek további áldásos tevékenységét a scuderia élén, és így nagy mentora, Montezemolo úr sem kerül kényelmetlen helyzetbe, amiért olyan szarvashibák után sem távolítja el, amit az elmúlt években láthattunk a csapatnál. Azért a részvényesek megnyugtatása érdekében tettek bizonyos intézkedéseket, hogy szó ne érje a ház elejét, így Chris Dyert bemutatták, mint áldozati bárányt, aki bizonyos feltételekkel el is vállalta ezt a szerepet, ha már úgy is ott van Pat Fry, neki oda lehet adni ezt a pozíciót is, így mindenki megnyugodhat, és Domenicali tovább ténykedhet. Na, ezt inkább nevezném képmutatásnak, mint azt, ha valamely csapat elvi kérdést csinál abból, hogy verseny közben nem kiabál be a pályára, az eredményt befolyásolandó. (Itt most jönnek azok az érvek, hogy a Red Bull a Brit Nagydíjon Vettelnek adta a Webber kocsiján lévő első szárnyat. Ha jól belegondolunk, a csapat csupán arról döntött, hogy az akkor már egyetlen alkatrészt, az adott pillanatban jobb pozícióban lévő pilótának adta, nem pedig verseny közben utasította a versenyzőit, hogy cseréljenek helyet)
Ami viszont a legjobban felháborít a Ferrari erőpolitikáját illetőn az az, hogy egy év alatt kétszer is azzal zsarolta meg az F1 vezetését, hogy kivonul a szériából. Először a már említett költségplafon kapcsán, másodszor pedig a 2013-ban bevezetendő motorszabályok miatt, mely szabályok még mindig nem minden tekintetben tisztázottak.
Nézzük meg a józan paraszt észre hagyatkozva, mennyi lehet a realitása a Ferrari kivonulásának, amivel sakkban tartja az F1 vezetőit.
A maranellói gárda úgy véli, ha ők nem lennének a szériában, akkor az már nem is lenne F1. Na, igen, ebben van valami, mindenképpen nagyon hiányozna a csapat, de azt gondolom, hogy a Ferrari konszernnek is legalább annyira hiányozna a király kategória, ha csak az eladási statisztikákat veszem figyelembe. Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha az istálló a király kategória helyett valami alacsonyabb osztályban versenyezne csak, az nem mutatna jelentős visszaesést az eladásokban. És ehhez a tulajdonosoknak, részvényeseknek is lenne hozzáfűzni valójuk. Sőt meggyőződésem, hogy eddig már el sem engednék fajulni a dolgokat, Montezemolo úr ha ezen szándékának megvalósítása útjára lépne, rövidesen kirepülne az elnöki székéből.
Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a csapatok részben ugyan elfogadták a 2013-tól életbe lépő új motorszabályt, de a Ferrari elnöke újra próbálgatja, meddig mehet el, és jelenleg szövetségeseket keres a szabály módosításához, vagy legalább is pár évvel történő elhalasztásához. Ebben kommunikációs szinten jelenleg Bernie Ecclestone jó partnere, és az az érdekes helyzet állt elő, hogy Jean Todt, az FIA elnöke most szemben áll Montezemolóval.
A kérdés csak az, hogy meddig…
F-1 Brazen
A Jean Todt, egykori Ferrari csapatfőnök által vezetett FIA, újabb jó szolgálatot tett a maranellóiaknak, amikor is a legutóbbi ülésen úgy döntöttek, hogy eltörlik, a - 2002 óta éppen a Ferrari miatt bevezetett - csapatutasításra vonatkozó tilalmat, a sportszabályzat 39.1-es pontját. A dolog azt hiszem számtalan kérdést vet fel, és nem csak a szabályozás kapcsán, hanem az FIA elnökének, és magának a szervezetnek pártatlanságáról, és ezáltal hitelességéről is.
Jean Todt képmutatásáról már képet kaphattunk akkor, amikor a Német Nagydíj kapcsán, a Ferrari csapatutasítása ügyében az FIA is véleményt nyilvánított. Ezen az ülésen a francia nem vett részt, ezzel azt a „szimpatikus” látszatot keltve, nehogy azt gondolják, hogy elfogult döntés születik. Pedig sokan gondoltuk, mert ettől még ő volt az elnök, és a döntés önmagáért beszélt. Sőt, utána ő maga magyarázta el, hogy nem lehetett egyértelműen bizonyítani a csapatutasítás tényét. Ez a magyarázat nagyon sok ember – szurkolók, és szakemberek – számára igen szánalmasnak tűnt, hiszen ha nem lehetett egyértelműen megállapítani, akkor miért nem adták vissza a Ferrarinak a 100 ezer dolláros büntetést is.
Jean Todt az F(errari)IA főembere
Azért valljuk be, a többség meg tudta állapítani, egyrészt a rádióforgalmazásból, az azt követő történésekből, Massa arcáról, és a Ferrari nevetséges, utólagos kommunikációjából. Akkor azt ígérte a Nemzetközi Automobil Szövetség, hogy konkrét intézkedésekkel szabályozzák a kérdést. Felmerült ötletként, hogy a szezon utolsó három futamán engedélyezik a csapatutasítást, illetve az is, hogy akkor engedélyezik, ha a csapat egyik pilótájának már matematikai esélye sincs a végső győzelemre.
A tegnapi döntés azonban mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy a Ferrari elképzelése többet nyom a latba, mint a szurkolók – és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a csapatok – nagy részének elvárása. Mert ugye a maranellói alakulat mindig is úgy ált rajthoz, hogy volt első és második számú pilótája.
Sokan most gondolhatják, hogy ez minden csapatnál meg van, és hogy minden csapat ad bizonyos utasításokat a pilótáinak. Ez így is van, de azt hiszem nem teljesen ugyan az, a partvonalról bekiabálva megváltoztatni egy verseny eredményét, mint taktikai utasításokkal kedvezőbb helyzetbe hozni az istállót.
Az idei, rendkívül izgalmas szezonban a Red Bull és a McLaren is bizonyította, hogy felesleges csapatutasítás nélkül is lehet győzni, jó eredményt elérni. Többek között ez az elvhű viselkedés tette ennyire kiélezetté, és izgalmassá az egész szezont, egészen az utolsó futam végéig. Nyilvánvaló, az eredmények tükrében, ez bántja a Ferrarit, akik úgy tűnik, jobban szeretik a manipulatív versenyzést, a tiszta küzdelemnél. Meggyőződésem, hogy a döntés, még az olasz gárda szurkolóit is megosztja, ha csak azokra a véleményekre gondolok, amit a Massa fanok fogalmaztak meg a németországi eset után.
Azért az elgondolkodtató, hogy az FIA a mostani döntésével minden tekintetben szembe megy a Nemzetközi Sportkódex 151.c bekezdésében leírtakkal, mely a sport hírnevét hivatott védeni. A sportot pedig a sportszerűség kell, hogy jellemezze, és sokak véleményével együtt, én is úgy gondolom, hogy a Hockenheimben történt eset, minden volt, csak nem sportszerű. De úgy tűnik, ez sem a Ferrarit, sem a Ferrari egykori csapatfőnöke által irányított FIA-t nem nagyon érdekli. Szomorú, és egyben felháborító is ez. Meggyőződésem, hogy ezzel sok szurkoló fordulhat el ismét a sporttól, az elkövetkező években. Mert a sportbarátok a tiszta küzdelmet szeretik, nem azt, amikor a szponzorok érdekeinek megfelelően manipulálják az eredményt. Ez szégyen, még akkor is, ha a Ferrari szurkolók egy része, és maga a csapat is, már gyártja az elméleteket a döntés helyességének igazolására. Szégyen, hogy az FIA elnöke így kívánta igazolni saját 2002-es döntését, és egykori kenyéradó gazdájának idei, hatalmas felháborodást kiváltó cselekedetét. Számomra az FIA hitele kérdőjeleződik meg a döntéstől kezdve, hiszen kiszolgáltatják a sportot egy istálló elvtelen stratégiájának, figyelmen kívül hagyva a Formula-1 és a szurkolók legnagyobb részének alapvető érdekeit.
Jean Todt, gratulálok, indulhatsz Maranellóba a prémiumodért
Forma-1 Brazen
Véget ért az első Formula1-es Koreai Nagydíj, ahol az eredmények mellett néhány érdekes mozzanat is színesítette a hétvége történéseit. Az előzményekről már mindenki olvashatott, az utolsó pillanatban elkészült pályáról, a hiányos infrastruktúráról, a csapatok és versenyzők aggodalmairól.
A szabadedzések, és az időmérő viszonylag zökkenőmentesen zajlott, azon kívül, hogy az új aszfalt még poros, és ezáltal az átlagosnál csúszósabb volt, nem volt vele különösebb gond. Vasárnap viszont az időjósok előrejelzését igazolva, megérkezett az eső. Na nem az Ázsiára gyakran jellemző monszun, csak olyan átlagos, hol jobban, hol kevésbé hulló, az európai ember számára teljesen megszokott eső. És ez felborította a tervezett menetrendet, nem kis mértékben.
De Vajon mi volt az a hatalmas probléma, amiért a Safety Car mögül elrajtoló mezőnynek 4 kör megtétele után vissza kellett térni a bokszutcába? Miért döntött úgy Charlie Whiting vezetésével a versenybíróság, hogy egy órán keresztül várakoztatta a csapatokat, pilótákat, és természetesen a nézőket? A válasz viszonylag egyszerű. A szervezők, az FIA és természetesen maga Bernie Ecclestone két dolgot nagyon nem szeretett volna. Az egyik, hogy a futam roncs derbivé váljon, a másik pedig az, hogy a futam elmaradjon. Mindkét dolognak egyenes következménye lett volna, a hatalmas nemzetközi botrány.
De miről is van szó, hiszen esős futamot évente többet is láthatunk, ennél jóval nagyobb mennyiségű csapadék ellenére is. Csakhogy azok a futamok kipróbált -mondhatnánk, bejáratott- pályákon zajlanak, ahol a csapadék vízelvezetése és az aszfalt felülete alkalmas a nagy teljesítményű versenyautók fogadására. Nem véletlen, hogy az FIA saját szabályzata előírja, hogy az újonnan épített, vagy akár csak felújított pályákat, a futam előtt 90 nappal kell műszakilag átadni, egy szakemberekből álló bizottságnak.
Az ok pedig igen logikus, kellő idő álljon a pálya üzemeltetői rendelkezésére, egyrészről a tapasztalatszerzésre, másrészt az így feltárt hibák kijavítására. Fontos szempont az is, hogy az aszfalt száradás közben némileg veszít a térfogatából, ami azt eredményezi, hogy csúszós kőolaj származék kerül a felületre, amit el kell távolítani, és mivel ez a folyamat nem 1-2 napig tart, így nem baj ha erre is hagynak elég időt. Az aszfaltfelület síkosság mentesítésének több módja is van. Általában alacsonyabb kategóriás futamokkal tesztelik a pályát, ami jelentősen javítja a helyzetet, ráadásul így az aszfalt felgumizódása még növeli is a tapadást. A másik módszer a homokos átdörzsölés, amihez viszont szintén nem elég néhány nap, mert az aszfalt száradása közben folyamatosan kerül a felszínre a csúszós olajszármazék.
A homok felhordása után bizonyos idő elteltével forgókefés autók dörzsölik át az aszfaltot, majd a homokos olajos anyagot erős vízsugárral, szintén forgó kefékkel lesöprik az aszfaltról.
Megállapítható tehát, hogy a későn átvett pálya rengeteg hibalehetőséget tartogatott a verseny számára. A pilóták – profikról lévén szó – a száraz időben zajló szabadedzéseken és időmérőn nem nagyon panaszkodtak, bár azt azért folyamatosan jelezték, hogy a pálya még az ideális íven is csúszik. De lassan a gumik lekopott részei beültek az aszfaltszemcsék közé, egyre jobb tapadást biztosítva, ezáltal jelentősen javultak a köridők. A helyzet tehát gyorsan javult, mindenki megnyugodhatott.
Másnap reggelre azonban megérkezett az előzőleg beígért eső. Szokásos esős futam elé néztünk, ami egyáltalán nem szokatlan ebben a sportban. Az eső különböző intenzitással esett, így még az sem volt szokatlan, hogy a mezőnyt a biztonsági autó mögül indították a verseny szervezői. Csakhogy a negyedik kör után a futamot leintették piros zászlóval, és a pilóták újra a rajtrácson találták magukat. És innentől kezdve látszott az a hatalmas dilemma Charlie Whiting arcán, hogy mit is tegyen. Hiszen ő volt az, aki a pályát versenyre alkalmasnak minősítette, így a felelősség minden tekintetben az övé. Pedig a döntését nagy valószínűség szerint elsősorban komoly üzleti érdekek motiválták, és azáltal komoly presszió alatt hozta meg. A FOM és annak lassan 80 éves vezére nem szerettet volna elesni több mint 40 millió dollártól, és egyéb járulékos haszontól. Ugyan így a koreaiak sem szerettek volna kudarcba fulladt versenyre visszatekinteni Ez ennyire egyszerű. Ebben a blogban már foglalkoztam a dologgal, (http://f-1brazen.blog.hu/2010/10/12/a_koreai_nagydijrol_kicsit_maskepp )ezt most nem fejteném ki bővebben. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az FIA, felülbírálva a saját maga által megalkotott szabályokat, bábáskodik az ilyen eljárás felett. Mielőtt még valaki is azt gondolná, hogy én azért drukkoltam, hogy ne legyen Koreai Nagydíj, azt kell mondanom, hogy ez nem így van. De amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy egy olyan szervezet, aki a szabályok betartását hivatott felügyelni, ilyen ellentmondásosan működjön.
Mert akkor hogyan várhatjuk el azt, hogy bármi más esetben is korrekt, érdekektől mentes döntést hozzon? Nem vagyok naiv, tudom, hogy működnek a dolgok, mind a Forma1-ben, mind a világ egyéb - pénzzel átjárt- területein. De mégis úgy gondolom, az ilyen világszervezetek függetlensége (a pénztől is), már csak a hitelességük fenntartása szempontjából is elsőrendű érdek kellene, hogy legyen.
Szerencsére nem történt nagyobb baj, és részben izgalmasnak mondható futamot láthattunk, sőt ez a blogot sem írtam volna meg, ha nem esik Koreában az eső. De esett! És az eső sok mindenre rávilágított, ami figyelembe véve azt a tényt, hogy az elkövetkező években egyre másra épülnek majd az új pályák (a nagyobb összegű jogdíjfizetés miatt, kiszorítva számtalan hagyományos európai aszfaltot a versenyprogramból), remélem a Nemzetközi Automobil Szövetség számára is komoly tanulság volt.
Szerző: F1 Brazen
Hát ezt is megérhettük. Az internet Forma1-el foglalkozó hírportáljai reggel óta zengik, hogy lesz Koreai Nagydíj, és ez mától hivatalos, hiszen maga Charlie Whiting jelentette be, hogy nem lát semmi okot arra, hogy ne adja meg a pályának a verseny engedélyt.
Az olykor oldalasra elhúzott hírek lényege ennyi, a fejtegetések viszont sokat sejtetnek a szerzőről. Sokan megkönnyebbüléssel írtak a bejelentésről, ami arról tanúskodik, hogy az író nem szeret a dolgok mögé látni, és elhitte azt, hogy Bernie Ecclestone valóban aggódik amiatt, hogy elmarad a Koreai Nagydíj.
Pedig miután a kis-nagy ember kosarat kapott a spanyoloktól - mint a lehetséges póthelyszín tulajdonosaitól -, biztosra lehetett venni, hogy az átadás határidejét a végsőkig elhúzzák, mert az üzlet ezt kívánja. Na jó, nekünk szurkolóknak is fontos ez, de lássuk be, az üzlet mindenek előtt. Ennek az FIA szabályzatát is számtalanszor alá rendelték már, ez most ebben az ügyben is egyértelműen tetten érhető. Bár csak egy nullát kellett elhagyni, és a számtalan határidő módosítás után, így lett a futam előtt 90 nappal történő átadásból mindössze 9 nap. Nem olyan bonyolult ez, bárki elnézhet egy nullát.
Az is érdekes lehet, hogy végül is kit nevesítenek a pálya tervezőjeként. Mert az ugye egyértelmű, hogy a tervezői team, az Hermann Tilke csapata, csakhogy a neves építész kissé elhanyagolta az építkezés során ezt a valóban remekművét. (És a remekművet itt nem szarkasztikusan nevezem annak, ha jobban szemügyre vesszük, azt hiszem egyértelműen illik rá ez a kifejezés.)
Amikor még nem látszott a végkifejlett - a nyár elején - Tilke igyekezett kihátrálni a projektből oly módon, hogy szinte azt is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán az ő műve-e a pálya. A koreaiak pedig az időjárás, és a nemzeti ünnepük mellett azzal indokolták a késést, hogy nem kapták meg a megfelelő szakmai segítséget a pálya építéséhez, amiben nekik semmiféle tapasztalatuk nem volt eddig .
De az a lényeg, hogy az utolsó pillanatban elkészült. Egyesek egyszerű hírként kezelik a dolgot, és nem is igazán tulajdonítanak az átadásnak nagy jelentőséget, gondolhatnánk, ők ezt előre látták.
Pedig valóban volt kockázata a dolognak, egészen augusztusig, onnantól azonban minden körülmény egy irányba vitte a dolgot. A legerősebb ok, a világpiac felé nem túl régen nyitó Korea külföldi megítélése. Ha nem készülnek el időben, az az ország számára dollár milliárdokban is mérhető presztízs veszteséget jelentett volna, amit nem engedhetnek meg maguknak. Vegyük csak azt figyelembe, hogy az LG - mint az idei évtől a Formula1 legfőbb technikai támogatója – egy koreai vállalat, és közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsük, mekkora súlya van a dolognak.
A Formula-1 és az FIA vezetői számára is nagy blama lett volna, hiszen rengeteg szakember, és a szurkolók milliói szegezték volna nekik a kérdést, hogy miért kötnek szerződést bizonytalan kimenetelű versenyekre?
És ott vannak a csapatok, akik nagy része elveszíthetett volna egy futamot, ami a végelszámolásnál hiányozna a pontversenyben.
Ja, és ne hagyjuk ki Ecclestone urat sem, aki nem szeretett volna néhány tízmillióval szegényebben karácsonyozni az idén. És ezek csak a közvetett – bár hatalmas – veszteségek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a pálya és a hozzátartozó teljes infrastruktúra egyes becslések szerint elérheti a 400 millió(!!!) dollárt is. Ez mind kidobott pénz lett volna, mert ha az idei első futam elmard, akkor Korea sokáig nem rendezhetett volna F1-es futamot. Ráadásul a Koreai Nagydíjat a tavasszal még bel-és külpolitikai bonyodalmak is fenyegették, ami végül is lecsendesedett, de ezek a tényezők egy európai ember számára nem nagyon érthetőek.
Jövőre a versenynaptár szerint huszadikként egy újabb ázsiai ország debütál a száguldó cirkuszban, a hatalmas India, de ha az idei Brit Nemzetközösségi Játékok történéseit figyelembe vesszük, nem kizárt, hogy jövőre is lesz miért aggódnunk, nekünk szurkolóknak, és az F1 vezetőinek is.
Szerző. F1 Brazen
Célegyenesbe fordult az idei Forma1-es szezon, és jelenleg, négy futammal a vége előtt még teljesen nyitott a verseny. Így kezdődik a legtöbb írás, ami a témát hivatott boncolgatni. Jelenleg még nem hogy a világbajnoki sorrend nem dőlt el, az sem biztos, hogy minden futam, - ami a hivatalos versenynaptárban szerepel – meg lesz tartva. Ismét egy jó szezon, mert minden jel arra utal, hogy csak az utolsó futamon, Abu Dhabiban tudjuk meg, ki lesz idén a legjobb, kinek a fejére kerül fel a képletes korona. Erre vártunk, ilyen szezont kívánt minden elkötelezett Forma1 fan.
Most azonban mindenki, aki olvassa írásomat, tegye a szívére a kezét, és gondolja végig az eddigi 15 futamot. Kezdjük az elején. A Bahreini Nagydíjat követően milyen véleményed volt a Formula1-ről? Ha nem akarsz magadnak hazudni, akkor 10 olvasóból legalább öten, azt kell, hogy mondjátok, akkor azt hittem, hogy unalmas lesz. Ehhez nagyban hozzá járult a média, az a média, akinek a tájékoztatáson kívül talán az is feladata lenne, hogy támogassa a sportot. Március 15.-én, szinte minden híradás arról szólt, hogy a Forma1 kimerült, unalmas, a szabálymódosítások, (tankolás eltörlése, gumiszabály stb) nem hozták a hozzájuk fűzött reményeket. Ezt sulykolták a rajongókba, és a rajongók ezt kezdték elhinni. A közösségi oldalak üzenő falain egyre többen szidták a cirkuszt, és egymást túllicitálva győzködték a többieket arról, hogy ki unatkozott jobban. Mindezt egy futam után. Ezek a szurkolók mire vártak, milyen elvárásaik vannak a Formula1-től? Tegyük hozzá, hogy most is ők a leghangosabbak, csak most azt írogatják az üzenő falakra, hogy ugye én már ezt tavasszal megjósoltam. Hiszen ki emlékszik már arra, hogy akkor mit irkált. Az Ausztrál Nagydíj rácáfolt a türelmetlen kétkedőkre, hiszen egy izgalmas, előzésekben gazdag, olyan igazi versenyt láthattunk. Igen ám, de esett az eső. És ez pontosan elég indok volt arra, hogy a huhogók, a pár nappal azelőtti bejegyzéseiket alátámasszák, hogy csak az esőnek köszönhető, az, hogy jó versenyt láthattunk. Na igen, végül is az ilyen okoskodást figyelembe véve, nem is kellett volna a pályára küldeni a pilótákat, hiszen izgalmas lett volna több kamera állásból is nézni, az eső áztatta üres melbournei pályát. A média jelentős része pedig tovább sulykolta, hogy nem tévedtél az előző futam kapcsán, tényleg unalmas, csak hát most az eső segített. Ezután azért egyre másra láthattunk izgalmas versenyeket, így lassan elkoptak az ilyen olvasottság növelő kritikák, keresni kellett másikat.
Ekkor vették elő Michael Schumachert, aki 3 év kihagyás után a média által feltüzelt, nagy várakozások mellett tért vissza a mezőnybe. A Schumi fanok jelentős része, esélyt sem adva a németnek a beilleszkedésre, már az első futamon dobogós helyezést várt a némettől, és miután ez még Ausztráliában sem adatott meg – sőt ebben az évben még egyáltalán nem – rögtön el kezdték kongatni a vészharangot. Sokan jól értesültségükre hivatkozva már májusban tudni vélték, hogy a hétszeres világbajnok nem is fejezi be az idei szezont. A legenda valóban nem a tőle megszokott eredményeket hozza, de azt hiszem, ez szinte természetes, nem csak a három év kihagyás miatt, hanem annak okán is, hogy egy egészen más környezetbe került vissza, ami miatt idő kell ahhoz, hogy ráhangolódjon a versenyzésre. Ezt úgy tűnik sem a szurkolók, sem a sajtó, sem pedig volt versenyzőtársai nem szavazták meg neki. Egyre többen húzták rá a vizes lepedőt, és nem csak a média, a szurkolók jelentős része is, ami szintén különböző üzenő falakon volt olvasható. A németnek sem célja, saját mítoszának lerontása – bár amit eddig elért, az senki sem veheti már el tőle, és a közeljövőben nem is nagyon fogják űberelni – de azt azért el kellene neki hinni, hogy még mindig tudja, mit akar. És ebben Ross Brawn is partnere, akinek szintén nem úri passziója a Formula1. Mindketten tudják, hogy a jövő év sok mindenre választ ad majd, de addig is céltudatosan dolgoznak, és ha nem is sikerül, a munkájukon biztosan nem fog múlni.
Schumachert ugyan folyamatosan felszínen tartja a média, de ez már kevés az olvasottság növelésére, így most az idén bemutatkozó újonc csapatok ellen fordultak. Ezek az istállók akkor érkeztek, amikor a száguldó cirkusz nagy bajban volt. Amikor a vezetés szabályváltoztatásai, akár a széria szétszakadásához is vezethetett volna. Ők szerettek volna bekerülni a királykategóriába, - természetesen nem öncélúan – a Forma-1 vezetőinek pedig szükségük volt rájuk, mondhatjuk úgy, egyféle ellensúlyként, hogy ne ürüljön ki a rajtrács.
.jpg)
Az első évben nem igazán lehetett bármit is elvárni tőlük. Mindenki nagyon jól tudta, hogy nem a dobogóért, még csak nem is a közép mezőnyben fognak harcolni, a pontokért. Ahhoz, hogy tisztában legyenek a mezőnyben elfoglalt helyükkel, a többiekhez képest való lemaradásukkal, az kellett, hogy megfussák az első köröket. A lemaradás – mint az várható volt – jelentős, körönként több másodperc. De mit is vártunk, amikor egy olyan mezőnyben próbálnak helyt állni, ahol van olyan csapat, aki már 60 éve építi, fejleszti versenyautóit. Az újoncok ezzel tisztában voltak, az első körök, majd futamok alapot szolgáltattak arra, hogy innen kell fejlődni. Aki csak egy kicsit is ismeri a Forma1 történelmét, az tudja, hogy a fejlődés egy lassú, sok munkát, és kitartást igénylő folyamat. Nagyon ritka a robbanásszerű javulás. Év közben pedig tesztek nélkül nagyon nehéz a fejlesztés, hiszen próba nélkül egy-egy új elem bevetése versenyeken, különösen nagy kockázatot jelent. De a fejlődés, még ha nem is látványosan, ezeknél a kis csapatoknál is elindult. Ha csak tized másodpercekben is mérhető, de van változás. A kezdeti – valljuk be sokszor amatőr szintű - csetlés botlások elmaradtak, és az is hallható, hogy mind a három csapat a jövőt építi, különféle együttműködések során. Teszik ezt annak ellenére, hogy a szurkolók jelentős része nem hogy nem szereti, egyenesen a pokolba kívánja őket, ha a kedvencüknek fél mozdulattal arrébb kell forgatni a kormányt, miközben lekörözi valamelyik pilótájukat. Építik a jövőt annak ellenére, hogy a nyár végén, maga Bernie Ecclestone is úgy nyilatkozott, két kis csapatot mindenképpen szeretne a Formula1 szérián kívül tudni. Tette ezt úgy, hogy nemrég még neki is legalább akkora szüksége volt rájuk, mint az újoncoknak a száguldó cirkuszra. Tette ezt úgy, hogy közben élvezhette a szurkolók, és a nagy csapatok támogatását. Pedig úgy vélem, a Formula1 az a sport, ahol, türelem és kitartás meghozhatja gyümölcsét. Ha ez még sem lenne így, akkor ezek a csapatok is előbb-utóbb belátják, hogy nincs értelme folytatni, és maguktól kiszállnak.
De mi, szurkolók, a türelmünkkel adjuk meg nekik az esélyt, és ne folytassunk ellenük lélektani hadviselést, mint azt tették sokan az egész F1 szériával szemben, még az év elején.
Szerző: F1 Brazen
Közeledik a Formula1-es szezon hajrája, és az eddig pilóta fronton nyugodtnak tűnő állapot, kezd kissé felpezsdülni. Mondhatnám úgy is, hogy most éppen sok a fóka, és kevés az eszkimó.
A mai napon a Sauber is bejelentette 2011-es pilótapárosát: Kamui Kobayashi csapattársa az idei GP2-es széria második helyezetje, a mexikói Sergio Perez lesz. Ezt már a nyár közepén sejteni lehetett, miután Peter Sauber komoly szponzori tárgyalásokat folytatott a világ leggazdagabb emberével Carlos Slimmel, aki nem mellesleg a Telmex mexikói telekommunikációs óriás vállalt tulajdonosa. A cég lesz a Sauber főszponzora, és ez azzal is jár, hogy az eddig is támogatott Perez pilótaülés kap a svájci alakulatnál. A megállapodással a Slim csoport valószínúleg tulajdonrészt is szerzett a Saubernél, egyes források szerint 25%-ot.
A megegyezés kapcsán Nick Heifeld egyelőre ismét pilóta ülés nélkül maradt a következő szezonra. Pedro de la Rosa szintén a Saubertől volt kénytelen távozni néhány hete, az ő helyét vette át öt futamra a német. Kettejük szerepvállalása tehát egyenlőre bizonytalan a 2011-es szezonra, mint ahogy nem biztos a Renault pilótájának, az orosz Vitalij Petrovnak a helye sem. Egyesek -az oroszoknak a Renaultnál egyre nagyobb mértékű szerepvállalása okán - biztosra veszik Petrov maradását, de teljesítmény nélkül ez egyáltalán nem biztos. Ráadásul képbe került a jelenleg luxemburgi érdekeltségű alakulatnál a 2007-es világbajnok, Kimi Raikkönen is, aki talán élvezi az őt körül vevő bizonytalanságot, és egyelőre nem nyilatkozik a jövőjét illetően.
Egy bizonyos, a Red Bull nem valószínű, hogy jövőre is finanszírozná Kimi nagy eséseit. Sokan (pl. Niki Lauda) biztosra veszik, hogy a finn nem tér vissza, mondván: jól érzi magát a raliban. Na persze. Tét nélkül, csupán hobbiból száguldozik, még ha ezt valóban komolyan is veszi, de az energiaital cég egyértelművé tette, hogy számukra ez nem elegendő reklám érték. Rengeteg indok szól amellett, hogy Kimi vissza tér a Formula-1-be, bár a Renault csapatvezetője, Eric Boullier Kimi tekintetéből akarja kiolvasni a jövőt. Ugyanis arra kíváncsi, van-e benne kellő motiváció, nyerni akarás.
Tehát Petrov helye a Renaultnál még nem biztos. Viszont az oroszok pénze nagyon kell, így talán tudnak az orosz számára helyet biztosítani a Lotusnál, akikkel a francia anya cég most kötött megállapodást 2011-től motorszállítás kapcsán. De akkor onnan is felszabadul egy pilóta, aki szintén nem tesztpilótaként szeretne neki vágni a következő szezonnak. És akkor még ott van a civilben bankárként dolgozó Roman Grosjean aki nem mellesleg jó üzleti kapcsolatokat ápol a Renault tulajdonos cégével, a Genii Capitallal. Neki szintén vannak további F1-es álmai.
Nem beszéltünk még a kiscsapatok tesztpilótából pilótává avanzsált versenyzőiről, velük teljes az összkép. Pilóta akad tehát bőven. Kérdés az, hogy ki hogyan tudja "eladni" magát. A pénz fontos szempont, de teljesítmény nélkül hosszabb távon senki sem furikázhat kedvére a világ legdrágább versenyautóival.
Szerző:F1 Brazen
Augusztus utolsó napján tartották a Hungaroringen azt a sajtótájékoztatót, ahol hivatalosan is bejelentették, hogy a Hungaroring addigi elnöke, Palik László távozik posztjáról, és helyette Gyulai Zsolt veszi át a posztot, elnök-vezérigazgatóként. Ez október elején már nem hír, de azt hiszem egy hónappal a sajtótájékoztató után, érdemes néhány dolgot kicsit más szemszögből is megvizsgálni.
Palik az újságírók előtt távozását azzal indokolta, hogy ezután szeretne minél több időt tölteni a családjával, és saját elhatározásából döntött úgy, hogy beadja felmondását. Ezt a tényt nyomatékosítandó, magával vitte a tájékoztatóra feleségét, Marsi Anikót. Csakhogy az előzmények - a már májusban felröppent hír lereagálása Palik részéről - egészen mást sejtettek. Májusban ugyanis Palik még azt nyilatkozta, hogy a menesztése a tulajdonosok (elsősorban az Állam) kizárólagos joga, neki nem tisztje, és nem feladata azt véleményezni. Tehát májusban még nem álltak fenn, a sajtótájékoztatón indoklásként felhozott családi okok. Vajon mi állhat akkor a háttérben? Palik ott a sajtótájékoztatón, a nagy nyilvánosság előtt teátrálisan kikapcsolta telefonját, és azzal búcsúzott, hogy most egy darabig nem lehet majd elérni. Ez a mozzanat, azt kell gondolnom, ugyancsak a színjáték része volt. Egy olyan színjátéké, amihez találtak olyan gázsit, amire a főszereplő sem tudott nemet mondani, még ha saját magát kellett is meghazudtolnia.
A Hungaroring folyosói pletykái -ellentétben azokkal a mende-mondákkal, miszerint Palik politikai döntés áldozata lett- egészen másról szólnak. A pletykák szerint a menesztés hátterében a 2009-es Dél-Amerikában rendezett Dakkar rali áll, amikor is Palikékat megbünteték, és az elnök-riporter meg volt győződve arról, hogy Szalayék jelentették fel őket. A történet röviden: A verseny 12. szakaszán néhányan eltévedtek az ismeretlen terepen, ezért kint éjszakáztak, és a versenybíróság egy órás büntetéssel súlytotta a kint éjszakázókat. Ezt a büntetést keveselték a célba érkezők, többek között Szalayék is, ezért a versenybíróság felülbírálva saját döntését, 12 órás büntetéssel súlytotta a vétkeseket. Palikék így 9 helyet hátra csúszva, a 21. helyen végeztek. Ez az eset, egy "szoros barátság" kezdete volt a két csapat, és főleg Szalay Balázs és Palik László között.
Palik az eset után többször is kritizálta, sőt talán azt is mondhatnánk, szidalmazta, fenyegette Szalayt. Azt a Szalayt, aki szintén komoly üzleti érdekeltségekkel bírt, többek között ő került konfliktusba egy szálló építése kapcsán a természet barátokkal, mivel a szállodát a II. kerületi Molnár János barlang fölé tervezték (Törökfürdő Kft). Azt a Szalayt, aki a politikai elit mindkét oldalával igen jó viszonyt ápol. És ő az a Szalay Balázs, aki barátja, és bizonyos tekintetben üzlettársa is, az egykoron (1994 környékén) SZDSZ-es színekben politizálni próbáló Gyulai Zsoltnak. És ez a Szalay igen csak megharagudott Palikra. A személyes elégtételhez úgy tűnik talált megfelelő támogatókat, melynek eredményhírdetését, a májusi beharangozó után - bár egészen más megvilágításban - de hallhatta az újságíró szakma, a Hungaroring Knézy Jenő sajtótermében.
Palik a búcsúbeszédében megköszönte, hogy az újságírók sokszor támogatták őt abban, hogy nem mentek neki, ha hibázott. És ezek az újságírók, most is összekacsintava hallgatnak a valós tényekről, mert jövőre is szeretnének VIP belépővel a Paddockban nyüzsögni és kedvesen veregetni a jelenlegi vezetés vállát.
Palik László pedig azóta szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, és jelenleg már olyan emberek is visszasírják- ki tudja milyen okból - akik a különböző fanklubjaik üzenőfalán nemrég még a pokolba kívánták. Ők azok, akik most olyan csoportokhoz csatlakoznak, mint " Vissza Palikot a Forma1-be". Egyszer talán még visszatér kommentátorként, és talán egyszer még tőle is hallhatjuk, mi is a valóság az ügyben, de hogy az nem mostanában lesz, abban azt hiszem mindannyian egyetérthetünk. Addig is kívánunk az új elnök-vezérigazgatónak legalább olyan sikeres pályafutást, mint amilyet Palik László jegyezhet a Hungaroring élén.
Szerző: F1Brazen
A szezon hajrájában nem csak a pilótavándorlás szolgáltat most már folyamatosan témát a sajtónak, egyre többen tudni vélik, hogy alakul a jövő évi rajtrács. Erről egyenlőre talán csak az érintettek, - az újonc istállók - nem tudnak, illetve, ha a fülükbe jut valami, azt általában rögtön cáfolják.
Ami talán mindenki számára egyértelmű, az a Lotus indulása. Ennek egyik biztosítéka, hogy a technikai igazgatóval, Mike Gascoyne-al újabb 5 évre szerződött a csapat, és valószínű, hogy jövőre sem rollereket szeretne gyártani a maláj alakulat. A Lotus egyébként a napokban egy névhasználati huzavonába is beleugrott, amiről számtalan badarságot sikerült már világgá kürtölni különféle oldalaknak. Ha kicsit jobban összeszedném magam, talán még azt is kideríthetném, hogy a névhasználat egyedüli tulajdonosa egy bizonyos Mr. Smith, az egykori hornsey-i pék. Ő volt az, aki Colin Chapman szomszédjaként minden áldott nap átkopogott zseniális szomszédjához, és az időjárásról érdeklődött. Chapman ezt annyira unta már, hogy megígérte, ha a pék nem kérdezi meg többé, hogy lesz-e eső, ráíratja a Team Lotus névhasználat jogát. Ez meg is történt, ezután a pék hálából minden nap 30 darab 2 kilós kenyeret, és 100 ropogós zsemlét vitt át, amivel rövidesen tele is lett Chapmanék háza, így kénytelen volt áthelyezni székhelyét Norfolk megyébe, Hethel városába, remélve, hogy Mr.Smith ide már nem követi. Lehet még egyéb verziója is az ügynek, ami fontos, az az Angol Bíróság Legfelső Tanácsának döntése, ami a témát boncolgató újságírókat nem nagyon érdekli egyenlőre. Egy biztos, minden jel szerint a jelenleg majáj tulajdonban lévő istálló, jövőre ott lesz a rajtrácson.
A másik két újonc csapat sorsa még többféle képpen is alakulhat, nagyon sok múlik azon, hogy sikerül-e a Lotust megelőzve, megszerezni a konstruktőrök versenyében a 10. helyet. Ez ugyan is pénzt hoz a házhoz, ami nem mellékes a folytatást illetően. Tegnap Richard Branson a Virgin tulajdonos-csapatfőnöke bejelentette, hogy jövőre is megtartja, olcsónak nem nevezhető játékát, de nagy szeretettel vár szponzorokat, akik szintén fantáziát látnak az utolsó pár előre fuss társasjátékban. Teszi ezt annak ellenére, hogy Bernie bácsi, a játszótér gondnoka már jelezte, nem bánná, ha hazamennének a Hispania nevű barátjával együtt.
Egyébként a spanyol Hispania RT-nél nem ennyire egyértelmű a helyzet. Jelenleg azt a versenystratégiát választották, hogy aki elsétál egy millió dollárral a zsebében az istálló előtt, azt meginvitálják, egy kb 300 kilométeres dodzsem partira. Komolyra fordítva a szót, ők esetleg nem lelkesednek már annyira a Formula-1-ért, mint mondjuk én. Igaz, nekem nem is kerül annyiba a szezon, mert ha a Hungaroringes jegyen kívül a futamok alatt elfogyasztott napraforgót is beleszámolom az éves büdzsébe, akkor sem költök többet a Forma-1-re 4-500 eurónál.
A kiscsapatok mellet vannak ám kudarcot valló pályázók, akiket idén az FIA alkalmatlannak talált a jövő évi indulásra. Itt van rögtön a szerb Stefan GP akikről a tavaji évben egyre többet lehetett tudni, idén ezzel szemben viszon egyre kevesebbet, és ha ez így folytatódik pár év alatt teljesen elfelejtődik, pedig még versenypályát is építettek volna ha erre megkérik őket. Egyenlőre úgy tűnik feladták Forma-1-es álmaikat, de figyelembe véve a csapattulajdonos vehemenciáját, azt sem tartom kizártnak, hogy jelenleg éppen egy Mars utazás projektjén dolgozik.
Nem úgy az Epsilon Euscadi, és a Jacques Villeneuve nevével fémjelzett Durango. Ök azok, akik fogadkoznak, hogy valami fondorlatos úton, megpróbálnak felkerülni a jövő évi rajtrácsra. Erre valószínű, hogy több koncepciót is kidolgoztak, még az sem kizárt, hogy egyszerűen csak felsorakoznak a többiekkel, hátha nem veszik őket észre. Aminek azonban van némi realitása, az az, hogy bevásárolják magukat valamelyik csapatba. A lehetséges istállókat azért nem a mezőny elején kell keresni, mert a Ferrari, a Red Bull vagy a McLaren nem hiszem, hogy tárt karokkal várná őket. De ott van a potenciális vadászzsákmány, a Hispania. Azt gyanítom, egy komolyabb ajánlattal boldoggá tennék, José Ramón Carabantét. Kérdés, hogy tudnak-e megfelelő ajánlatot tenni? Mert ugye, az FIA nem látott megfelelő pénzügyi garanciákat a csapatok mögött, annak ellenére, hogy nyáron az Epsilon Euscadi nagyembere, Joan Villadelprat még arról beszélt, hogy a csapat a következő két f1-es szezonra, több mint 200 millió eurót különített el. Ha ez a pénz még mindíg megvan, és nem szórták el különféle felesleges dolgokra, - mint pl. digitális vizipisztoly, vagy elektronikus szappanbuborék - akkor minden bizonnyal sikerül majd üzletet kötniük. Ráadásul a két vesztes pályázó tülekedése az egy csapatért, még jól is jöhet Carabantének, a piac törvényeit ismerve. Majd meglátjuk, de azt hiszem, az élelmes ruházati cégeknek, még korai lenne elkezdeni F1-es Durango, vagy Euscadi pólókat, sapkákat gyártani.
Szerző: F1 Brazen
Kedves Olvasó!
Magára ismert egy "megmondó", akiről előző írásom szólt. Hihettem volna azt, hogy talán elértem célomat, és elgondolkodik egy kicsit azon, hogy talán van abban igazság, - még ha az az ő szempontjából fájó is - amit írtam. De nem, sőt odáig ment, hogy egy közösségi oldalon nyilvános levelezgetésbe kezdett, és érvek nélkül kiabálta a világnak sértettségét. És volt egy kis harcosa, aki sűrű virtuális bólogatással igyekezett védeni a "mundér becsületét". A "beszélgetést" sokan olvashattátok, és ezzel képet kaphattatok arról a szellemi szintről, ami után már nem kell csodálkozni azon, amit előző blogomban írtam. A "beszélgetés" úgy zárult, hogy letiltotta a további hozzászólásomat, majd a kiskatonájával még folytatta a minden érvet, és intelligenciát nélkülöző fröcsögést. A legvégén, miután már nem volt lehetőségem reagálni, még vette a bátorságot, és lehülyézett. Hát én erről a szellemi szintről írtam, és ennek ékes bizonyítékát sokan olvashattátok is, nem véletlen az, hogy azt a cikket, amiről a "beszélgetésünk" szólt, 66-an lájkoltátok. Köszönön Nektek, hogy elolvastátok, és megértettétek amiről írtam. Így már sokunk számára lehet egyértelmű, hogy a patinás Ferrari nem ilyen "főrajongót" érdemel. Részemről ezt a vitát lezárom, de a kritikai észrevételeimet továbbra sem fogom véka alá rejteni.
Szerző: F1 Brazen
A Ferrari rendkívüli tehetséggel megáldott csapatfőnöke, újabb szózatot intézet a csapatához, de tette ezt úgy, hogy az a szurkolókhoz is kellő pátosszal jusson el. Az egymást követő két győzelem után, higgadtságot és nyugalmat kért a csapattól, a hátra lévő négy futamra. A sikereken felbuzdulva még némi önkritikát is gyakorolt, és elmondta, hogy a múltban hibáztak ugyan, de a hibák is részei a játéknak. Szerényen azt is hozzá tette mondókájához, hogy ő sosem panaszkodik, ha a dolgok rosszul mennek, és nem jár akkor sem örömtáncot, ha kedvezően alakulnak az ügyek. Idézem: "I'm never down when things are bad, and I never declare 'fantastic' when things are going well. What I know is we need to be cool, to keep our feet on the ground and to work hard”
(Ezt megint elrontottam...)
Szerintem a drága jó Stefano vagy amnéziában szenved, vagy skizofrén. Ha az egyéni és csapat világbajnoki trófeák mellett „nyilatkozat bajnoki” címet is osztanának a Forma1-ben, az olasz szakember ezt már a szezon első harmadában megnyerte volna. A maranellói csapatnak óriási szerencséje, hogy rendkívül jó szakember gárda, és két klasszis pilóta tagja az istállónak, így Domenicali a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudta az elmúlt években a középmezőnybe süllyeszteni őket. Azért azt nem gondolom, hogy a balfék húzások mögött szándékosság lenne. Semmiképpen sem. Csupán arról lehet szó, hogy a képességeket illetően neki ennyi adatott meg. Néhány futamon – és itt nem csak az idei szezonra gondolok – szinte már az az érzésem támadt, hogy a pilótáknak először a csapattaktikát kell legyőzniük, és csak utána jöhetnek a riválisok.
Most nem szeretnék belemenni a csapatutasítás kérdésébe, de annyit azért el kell mondani, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy ez minden csapatnál létezik, akkor az is elmondható, hogy ennél otrombább módon ezt nem lehetett kivitelezni, mint azt a Ferrari tette, a jó Stefano vezérletével. És utána ahelyett, hogy csendbe maradt volna, nyilatkozataival tovább borzolta a kedélyeket. Neki ennyi adatott.
Azért a végjáték a szurkolók örömére, igen izgalmasan alakul. Lehet, hogy a rengeteg ügyetlenkedéssel Stefani Domenicali csupán egy jogos szurkolói igényt szeretne maximálisan kielégíteni? Ki tudja? Ha ez így van, akkor köszönet érte, köszönet azért, hogy még mindig sokesélyes a bajnokság. Bár azt hiszem ezt sem Fernando Alonso, sem Felipe Massa, sem a csapat nagy része nem így gondolja.
Szerző: F1 Brazen
A Forma-1 világa attól szép, hogy a versenyeken kívül is mindíg szolgáltat izgalmakat, vagy legalábbis némi csámcsogni valót. És a lerágott csontokat sem dobják a kukába, újra és újra beleharapnak, remélve, talán maradt még rajta emészteni való.
Az idei szezon állandó témája, Kimi Raikönnen visszatérése, és Michael Schumacher végleges visszavonulása volt. Most én első kézből jelenthetem, mindkét hír igaz! Nem beszéltem ugyan egyik pilótával sem, sőt egyik pilóta sem tett olyan nyilatkozatot, ami ezt igazolná, de én tudom. Kimi vissza tér! Persze az is lehet, hogy mégsem, de azt majd egy másik hírben, csak én, csak Nektek megint megírom, egy igaz hírként. Schumival kapcsolatban szintén igaz az, hogy visszavonul. Ezt is tudom! Ha esetleg időközben meggondolná magát, majd arról is elsőként tájékoztatlak benneteket.
Hát nagyjából így fest manapság, a hiteles tájékoztatás. Az olvasottság növelése okán minden eszköz megengedett. Egyes oldalak híreket találnak ki, olyan címekkel, amik pontosan a hír ellenkezőjét sugallják, így az olvasóra bízzák annak eldöntését, hogy mi a valóság.
És akkor ott vannak még a "megmondó" emberek. Ők azok, akik egykor jó ötlettől vezérelve, a nagy csapatok nevét maguk érdekébe állítva, rajongó klubbokat hoztak létre, különböző közösségi oldalakon. Ezután semmit sem kellett tenniük, az emberek a nagy név okán tömegesen csatlakoztak ezekhez a klubbokhoz. Mert az emberek imádják, ha valahová tartozhatnak. Igen ám, de ezeket az embereket hírekkel kell kiszolgálni. Na ez már nehezebb kérdés, megfelelő szellemi kapacitás hiányában. Egyes klubok létszáma a nagy névnek köszönhetően, ma már több tízezerre tehető, és az egykori ötletgazda kezdi elhinni magáról, hogy ez a hatalmas létszám neki szól, maga miatt van ennyi tagja a klubjának.
És innentől kezdve osztja is az észt rendesen. Az üzenő falakon és egyéb fórumokon egyik ostobasága a másik után jelenik meg, gyakran olyan logikátlan megállapításokkal, mint ha azt direkt csinálná. Pedig nem. Tényleg elhiszi magáról, hogy valójában ő tudja a frankót, és ez a pökhendiség ráadásul jó adag butasággal, és szorgalommal párosul. Önnön nagysága hangsúlyozására még honlapot is készít a legendás név állarca mögé bújva, de arra már nem futja, hogy a honlapon saját írásai jelenjenek meg. Az sem jut eszébe, hogy talán keresni kellene lelkes amatőröket, akik alapos utánjárás után képesek lennének jó cikkeket írni. Inkább innen-onnan bemásolgatva híreket, nem mérlegelve azok valóságtartalmát - az aljára azért oda biggyesztve a forrást- , tovább hírdeti önnön nagyságát.
Az ilyen honlap az elektronikus média szégyene. Nem azzal van a baj, ha egy-két jó cikket bemásolnak. Magával a koncepcióval van baj. Nincs igénye arra, hogy szellemi értéket állítson elő, egyszerűbb mások által megírt cikkekel, más tollával ékeskedni. És ezzel jelentős kárt okoz azoknak, akikben még van ambíció, a rajongók hiteles tájékoztatására. Ezek az emberek a Formula-1-es újságírás hiénái, akik ostobaságukkal rengeteget ártanak a valódi, elkötelezett "firkászoknak", és ezzel lassan elbulvárosítják a szaksajtót, hiszen ártalmas tevékenységükkel olyan szurkolói, olvasói igényeket keltenek életre, amit a komoly szakírók is kénytelenek kiszolgálni, ha nem akarnak olvasó nélkül maradni.
szerző: F-1 brazen
Kedves Olvasó!
Köszöntelek az oldalon! Ez a blog is - mint a legtöbb - azért jött létre, hogy írója, - aki a véletlen szerencse folytán én vagyok - kiírja magából gondolatait. Gondolatokat a Formula-1-ről, és a cirkuszhoz kapcsolódó egyéb, számomra tetsző, és idegesítő dolgokról. A szellemisége mindenképpen kritikus, és ezt igyekszem úgy tenni, hogy a kritikák kellően megalapozottak legyenek.
Az internet által megadatott számunkra a hírdönping, és a különféle, a Forma-1-el foglalkozó portálok egymást túllicitálva ordítják a képünkbe a frankót. Néha eltalálják, néha meg nem. Egyes oldalak pedig önnön nagyságukat próbálják felénk sugározni, bebújva egy nagy név, egy legenda mögé. És közben, ha az írás alját is elolvassuk, kiderül, hogy nem takar valós szellemi teljesítményt, csupán valamely oldalról bemásolt cikk, ami vagy igaz, vagy nem. Erre még biztosan sokszor visszatérek, mert az ilyen oldalak "tulajdonosai", a különféle közösségi oldalakon olyan pökhendien viselkednek, hogy az már sérti a jóízlés határait. Természetesen célom az is, hogy az ilyen tudálékos, de valós tudást és ismeretet nélkülözö kontárokat, saját környezetükben tegyem nevetségessé. Igyekszem azonban ezt javító szándékkal tenni, hogy én is azt hihessem magamról, ..... tudom a frankót.
