2011.01.09. 07:56
Taktika a pályán kívűl Ferrari módra
Már megint a Ferrari!
Nem tehetek róla, de ismét a legendás csapatról vagyok kénytelen néhány gondolatomat ide lapátolni, pedig nem célom, hogy csak róluk írjak, ráadásul nem túl kedvező megvilágításba helyezve a maranellói gárdát. Fontos azonban leírnom, hogy maximálisan tiszteletbe tartom a Ferrari Fanok csapatukért való rajongását, és teljes mértékben elismerem az istállót, az eredményeit illetően, mely eredmények az első helyre emelték a kezdetektől a király kategóriában szereplő alakulatot.
Manapság a Formula1-ben tapasztalható erőpolitizálás kezd kissé olyanná válni, mint amilyen a nagypolitika. Az erősebb megpróbálja hatalmi befolyása alá gyűrni a gyengébbet, talán még azzal sem törődve, hogy ez az egyenlőtlen „birkózás” hosszabb távon a saját érdekeivel is ellentétes. És jelenleg úgy tűnik, már nem csak a gyengébbet, hanem mindent, aminek köze van az F1-hez. Mit értek pontosan ezen? Erről szól ez a rövid írás.
Nem kezdeném a legelején, mert akkor könyvet kellene írnom, annyi minden lenne. Csak addig megyek vissza, amikor a még Max Mosley által vezetett FIA néhány jelentős szabályváltoztatás bevezetésével együtt megpróbálta a költségplafon bevezetését is (egyesek költség sapkaként nevezik), ami rendkívül megosztotta a Formula1 társadalmát. A nagy port kavart ügy végül annyiban maradt, illetve született néhány kompromisszumos megoldás a költségek folyamatos csökkentésére. Akkor azonban felmerült egy ellenszéria gondolata is, aminek leghangosabb szószólója a Ferrari volt.
A napokban a volt FIA elnök, Max Mosley elmondta, hogy a Ferrari volt az egyedüli csapat, aki lojális maradt vele a szex botrányként elhíresült ügyében, (ezt Mosley egyszerűen az újsággal kapcsolatos botránynak titulálta), ezért hálából nem akarta tovább erőltetni a maranellóiak által leghangosabban ellenzett, egyébként sok realitást nem is nagyon tartalmazó rendkívüli takarékossági szabályt. Az elképzelésnek azonban annyi hozadéka lett, hogy az elhúzott mézesmadzag hatására, csatlakozott a cirkuszhoz négy újonc csapat, amiből három valóban fel is állt a rajtrácsra a 2010-es szezonkezdetkor.
A három újonc szereplése az első szezonjuk alatt az eredmények tekintetében semmiképpen sem nevezhető sikeresnek, de azt gondolom, egy ilyen erős mezőnyben, és ilyen gazdasági környezetben már az is nagy eredmény, hogy túlélték az évet, és minden jel arra utal, hogy a jövőt építik. A Ferrari olykor eszelős tekintetű vezetője, Montezemolo úr, elterelve a figyelmet saját csapatának problémáiról, igen gyakran köszörülte éles nyelvét a kiscsapatokon, hű „szolgája”, Domenicali úr segítségével. Tehette, hiszen a csapatát már helyette felépítették az elmúlt 60 év alatt, és ahogy azt Max Mosley is megfogalmazta, neki soha sem kellett a nulláról kezdve, egy istállót mind pénzügyileg, mind egyéb vonatkozásban megszerveznie. Ez a pökhendiség azt hiszem a tiszta sportnak nem sajátja.
Azután itt van az a bizonyos lerágott csont, a csapatutasítás kérdése, ami rengeteg embert – szurkolót és szakembert egyaránt – felháborított, és amiért a végkifejlettet figyelembe véve, végül az egykor (és most is) ferraris Jean Todt vezette FIA, még meg is „dicsérte” a csapatot, és dicséretének a szabály eltörlésével is nyomatékot adott.
Erről már kifejtettem véleményemet, itt olvashatjátok:
Mellesleg a maranellói gárda minden olyan istállót, aki nem híve a közvetlen csapatutasításnak, képmutatással vádol, és ezt sulykolják a szurkolóikba is. Ezek szerint ők végképp nem hisznek a tiszta verseny által megszerezhető győzelemben???
De ha már a képmutatásnál tartunk, ugorjunk egy kicsit előre, és nézzük meg mit is mondott Domenicali, saját szerepét illetően. Némi önsajnálat után nagy nyilvánosság előtt elárulta, hogy fontolóra vette az Abu Dhabi Nagydíj után a lemondását a csapatfőnöki posztról. Mi ez, ha nem képmutatás, főleg annak tükrében, hogy pár mondattal később azzal magyarázta, hogy még sem tette, mert rá jött arra, hogy ő erre a feladatra a legalkalmasabb. Azt gondolom ezt a kijelentést, még az elvakult Ferrari fanok is megmosolyogják. De akkor mire is volt jó, ez a nagy nyilvánosságot kapott színjáték? Minden bizonnyal arra, hogy a szurkolók és főleg a részvényesek is elfogadják továbbra is, ennek a jóllakott napközis ábrázatú fiatalembernek további áldásos tevékenységét a scuderia élén, és így nagy mentora, Montezemolo úr sem kerül kényelmetlen helyzetbe, amiért olyan szarvashibák után sem távolítja el, amit az elmúlt években láthattunk a csapatnál. Azért a részvényesek megnyugtatása érdekében tettek bizonyos intézkedéseket, hogy szó ne érje a ház elejét, így Chris Dyert bemutatták, mint áldozati bárányt, aki bizonyos feltételekkel el is vállalta ezt a szerepet, ha már úgy is ott van Pat Fry, neki oda lehet adni ezt a pozíciót is, így mindenki megnyugodhat, és Domenicali tovább ténykedhet. Na, ezt inkább nevezném képmutatásnak, mint azt, ha valamely csapat elvi kérdést csinál abból, hogy verseny közben nem kiabál be a pályára, az eredményt befolyásolandó. (Itt most jönnek azok az érvek, hogy a Red Bull a Brit Nagydíjon Vettelnek adta a Webber kocsiján lévő első szárnyat. Ha jól belegondolunk, a csapat csupán arról döntött, hogy az akkor már egyetlen alkatrészt, az adott pillanatban jobb pozícióban lévő pilótának adta, nem pedig verseny közben utasította a versenyzőit, hogy cseréljenek helyet)
Ami viszont a legjobban felháborít a Ferrari erőpolitikáját illetőn az az, hogy egy év alatt kétszer is azzal zsarolta meg az F1 vezetését, hogy kivonul a szériából. Először a már említett költségplafon kapcsán, másodszor pedig a 2013-ban bevezetendő motorszabályok miatt, mely szabályok még mindig nem minden tekintetben tisztázottak.
Nézzük meg a józan paraszt észre hagyatkozva, mennyi lehet a realitása a Ferrari kivonulásának, amivel sakkban tartja az F1 vezetőit.
A maranellói gárda úgy véli, ha ők nem lennének a szériában, akkor az már nem is lenne F1. Na, igen, ebben van valami, mindenképpen nagyon hiányozna a csapat, de azt gondolom, hogy a Ferrari konszernnek is legalább annyira hiányozna a király kategória, ha csak az eladási statisztikákat veszem figyelembe. Mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha az istálló a király kategória helyett valami alacsonyabb osztályban versenyezne csak, az nem mutatna jelentős visszaesést az eladásokban. És ehhez a tulajdonosoknak, részvényeseknek is lenne hozzáfűzni valójuk. Sőt meggyőződésem, hogy eddig már el sem engednék fajulni a dolgokat, Montezemolo úr ha ezen szándékának megvalósítása útjára lépne, rövidesen kirepülne az elnöki székéből.
Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a csapatok részben ugyan elfogadták a 2013-tól életbe lépő új motorszabályt, de a Ferrari elnöke újra próbálgatja, meddig mehet el, és jelenleg szövetségeseket keres a szabály módosításához, vagy legalább is pár évvel történő elhalasztásához. Ebben kommunikációs szinten jelenleg Bernie Ecclestone jó partnere, és az az érdekes helyzet állt elő, hogy Jean Todt, az FIA elnöke most szemben áll Montezemolóval.
A kérdés csak az, hogy meddig…
F-1 Brazen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://f-1brazen.blog.hu/api/trackback/id/tr732571075
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Répási Viktor 2013.02.20. 14:13:32
Gratlálok :) Pályán Kívűűűűűűűűűl :)
Szar cikk egy balfasztól :)
Szar cikk egy balfasztól :)